Mi van a médialejátszóban?

Hordozható médialejátszók milliói fogytak el az üzletekből az utóbbi években. Különösen a fiatalok rajonganak ezekért a hi-tech gépekért. Elgondolkodtál már valaha is azon, hogy mi is lehet ezeknek a digitális berendezéseknek a belsejében, és miért ennyire könnyen kezelhetők?

Az legújabb generációs médialejátszók modern fejlesztéssel rendelkeznek, mind a design, mind a szoftver területén, ráadásul az új modellek egyre kisebbek és könnyebbek. Akár hisszük, akár nem, a kémiának óriási szerepe van ebben!

A vegyipar új anyagai lehetővé teszik a gyártók és formatervezők számára, hogy fejlesszék a digitális médialejátszók kapacitását, a külsejét és a hordozhatóságát. Legyenek a szilikon chipben, a borítóban, a kijelzőben vagy az elemben, a kémiai anyagok nélkülözhetetlenek a médialejátszó működéséhez és számtalan alkalmazásának megvalósításához.

Médialejátszó alkotórészei

A médialejátszók polycarbonat anyagból készülnek, mely könnyű, de elég erős ahhoz, hogy golyóálló üvegként szolgáljon. E két tulajdonság ötvözésével ideális anyagot kapunk a médialejátszók számára, aminek ütésállónak, nedvességtűrőnek kell lennie, mely a hideget és az ultraviola fényt is bírja.

Az ütőképesség nem jelent feltétlenül karcolás elleni védettséget, ezért egy védő gyantaréteg fedi a tetejét. Egyik előnye ezeknek az anyagoknak az, hogy számos színben léteznek – a stílusról és a designról nem is beszélve!

A folyékony kristály kijelző a médialejátszó másik fontos része. A folyékony kristály kijelzők (LCD) forradalmasították a vizuális kommunikációt, főleg ami a hordozhatóságot jelenti. LCD technológia nélkül nem is beszélhetnénk hordozható számítógépről, mobil telefonok kijelzőjéről és autós navigációs rendszerről.

Hosszú volt az út a folyékony kristályok felfedezésétől a mai LCD alkalmazások sokaságáig. A folyékony kristályokat egy osztrák botanikus, Friedrich Reinitzer 1888-ban fedezte fel. Cholesterol benzoát olvasztása közben vette észre, hogy az először zavaros folyadékká alakul, majd a hőmérséklet emelkedésével kitisztult. A hűtés során a folyadék először kék lett, majd megkristályosodott.

Meglepő módon egészen 1968-ig – amikor megjelent az első kísérleti LCD - senki nem hasznosította technikai célokra a folyékony kristályt. Azóta jelentősen fejlődött a technológia, és a folyamat nem áll meg.

Kémia, mely lehetővé teszi a technológiai fejlesztéseket.

A hordozható médialejátszók mozgatórugója az elem. A sokféle elem közül-melyek mind kémiai anyagok felhasználásával készülnek - a lithium-ion elem a legnépszerűbb a digitális lejátszókban. A formatervezők úgy alakítják az elemet, mintha agyagot gyúrnának, mely egy zsebméretű termék esetében igen előnyös lehet. Ráadásul újratölthető is.

A memória kulcsfontosságú a zene és videó fájlok tárolásához. A hard drive helyett solid-state flash memóriával működnek a digitális lejátszók. A kémiának köszönhetően, a flash memória chip igen kis mérettel rengeteg információ tárolására képes – kisebb mint egy rajzszeg! Ráadásul jobban is védi az információt: a hard drive-val ellentétben nincs mozgatható része belül, így a rongálásoknak is jobban ellenáll.

A mai információs és szórakoztató technológia egyszerűen elképzelhetetlen kémia nélkül. Szeretnéd, hogy a következő hordozható eszközöd kisebb, könnyebb, megbízhatóbb és nagyobb tudású legyen? Kutatók és kivitelezők közösen dolgoznak ennek megvalósításán, hogy a jövőben új megoldásokat kínáljanak számunkra!